Most jöttünk meg a Templomból, hites feleségemmel, Orsolyával.
Amikor elindultunk, azon morfondíroztunk, hogy a jelenlegi Keresztény kurzus jótékony intézkedéseinek köszönhetően hány plusz kis Magyar születik? Mert hiszen az adóváltozások ösztönzik a gyermekvállalást, hála a Jó Istennek!
Abban állapodtunk meg Orsolyával, hogy én Matolcsy Miniszter Úrért imádkozok, ő pedig a sokat bántott Selmeczi Gabrielláért!
Amint beléptünk a Templomba, az áhitat lett úrrá rajtunk, ismét könny szökött a szemünkbe, Orsolya meg is jegyezte, hogy Kereszténységünk pont olyan fontos érték, mint a szüzességünk elvesztése a nászéjszakán! Igazat adtam neki! (Orsolya, most 16 hetes terhes! Gyermekünket Kuszának fogjuk hívni.)
Az imádság során könyörületességet, áldás, lelki nyugalmat kértünk a két kiemelkedő szellemiségű politikusra, miután én azért egy rövidet imádkoztam Vona Úrért is!
Amint hazafelé tartottunk azon gondolkoztunk, hogy a külvárosok prolijai mit csinálhattak, míg mi a Templomban imádkoztunk? Én azt mondtam, hogy míg nekünk az imádság hagyta el szánkat, addig a prolik bizonyára valamelyik garázsból kialakított ivóban tengették az idejüket, és olcsó sört ittak, eközben meg olcsó igazságokat szajkóztak...
Nem lennék a helyükben, szörnyű belegondolni, milyen szellemi nívótlanság lehet közöttük, nem úgy, mint a Polgári Nemzeti Középosztály milliós táborának szellemi magasztosságában, amelyhez én is tartozom és majd gyermekem is, Kusza!
